A község a XIV. század közepéig besenyőszállás volt, 1342-től lett kisnemesi családok birtoka. Nevét az oklevelek 1334-ben említik először, ekkor Sancta Agatha-nak írták. 1344-ben egy nádori küldött lakhelyeként említik a települést. A területen X-XI. századi magyar, köznépi temető 32 sírját tárták fel. A török uralom alatt elmenekült lakosság helyére szerbek települtek. Az általános iskola a jezsuiták által a XVIII. század közepén emelt kúriaépületben működik. A település 1898-ban kapta a jelenlegi nevét. A községet számos történelmi és külterületi hely, tanya veszi körül, amelyek valaha többnyire besenyő szállások voltak. Az egykori mocsár és láp helye ma kultúrterület. A község határában az ármentesítő munkálatok során több holt meder maradt vissza, ezért jelentősek itt az állóvizek is. Közülük a Sós-tó és a Halász-tó a legjelentősebb. A mai katolikus templom 1740-ben kápolna, 1753-ban templommá bővítik a jezsuiták.
Forrás:
(1.) vendégvaro.hu
(2.) gyaloglo.hu
Írások Sárszentágotáról:
1.) Braun László ny. tanár észrevételei a "Sárszentágota múltjából" című kiadvánnyal kapcsolatban - képekkel kiegészítve. Székesfehérvár, 1995. augusztus 20.
2.) Vas Józsefné (Varga Magdolna) bocsátotta Braun László rendelkezésére, és így közvetve az oldal rendelkezésére a Magyarországi települések védett természeti értékei c. könyvet. Ebben (nagy valószínűséggel) Kiss Ferenc írt Ágotáról, illetve a Sós-tóról, aki 1956-ban szakmai gyakorlaton volt Sárszentágotán, mint fiatal erdő-mérnök. 1. oldal; 2. oldal
A köny két oldalának megtekintéséhez Adobe Acrobat Reader szükséges, mely letölthető a képre kattintva:
3.) Sárszentágotáról a Fejér Megyei Hírlapban megjelent két oldalas cikk: 1. oldal ; 2. oldal
